2015. május 9., szombat

The First Kiss - Chapter Four


Sziasztok! Itt az új rész! Kommentelj, pipálj, iratkozz fel ha tetszett! Jó olvasást! :)

*2014. 09. 01.*
Mire gondolunk amikor rossz döntéseket hozunk? Általában magunkra. Az önzőségünk miatt szoktunk rossz döntéseket hozni, de én...én csak azért, hogy felejtsek.
- A ma este királyság lesz! - lelkesedett Ren, de én épp az ellentétét gondoltam. Egy kész katasztrófa lesz. Azon kívül, hogy én eleve dolgozni fogok, míg Ren bulizik, ma este Bradek bandája lép fel nálunk. Megint. És ha ez még nem elég, Jess biztosan eljön megnézni őt. Azóta se békültünk ki. Ő azt várja, hogy bocsánatot kérjek, de nekem ez nem megy. Utálom, ha nekem kell bocsánatot kérnem. Megalázónak találom, ráadásul tudom, hogy elcsesztem, de nem én kezdtem el tépni a haját és részben én is haragszom rá, de nem azért mert elhanyagolt. Inkább, mert bele akart szólni az életembe és megítélni a döntéseimet, holott eddig ügyet sem vetett rám és meg se kérdezte miért teszem azt amit.
- Aha. - motyogtam. - Nekem lassan indulnom kell, de a buli csak később indul be, szóval nem baj, ha most nem jössz le velem. - álltam fel az ágyról, majd kisétáltam az előszobába.
- De szeretném, hogy együtt menjünk. - jött utánam.
- Rendben, ahogy gondolod, de amíg nincs ott senki, nem nagyon tudsz mit csinálni és nekem is dolgoznom kell. - magyaráztam, majd belebújtam a bakancsomba.
- Hmm...Talán jobb ha kicsit később megyek. - vigyorgott, miután végiggondolta a dolgot.
- Oké. - vettem magamra bőrkabátomat, majd az ajtó fele indultam. - Akkor várlak, majd. Szia Ren! Sziasztok! - kiabáltam vissza Jessiéknek, de nem jött válasz. Jézus...ez már túl gyerekes.
- Moyra várj! Már a bárba mész? - jött ki a szobából Brad.
- Ja. - válaszoltam egyszerűen és már nyitottam az ajtót.
- Megyek veled. - vette fel kabátját és bakancsát. Jessi is kijött.- Ren. - fogott vele kezet. - El ne késs! - csókolta szájon barátnőjét, majd elindult felém.
- Na..menjünk! - sürgettem közben. Bezárta az ajtót maga mögött. A liftbe lépve kissé kínosabbá vált a kettőnk között lévő csönd. Főleg azért is, mert még vele se tisztáztuk a pár napja történt veszekedést. Elég csúnyán elküldött. Bár nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Azt hiszem jobban meghatott mint amennyire kellett volna.
- Akartam veled beszélni a történtekről... - kezdett bele, de én nem hagytam hogy befejezze.
- Nem érdekel. - mondtam közömbösen.
- De akkor is tisztáznunk kéne. - mondta, de egy percre se nézett rám.
- Mit akarsz tisztázni? Ez nevetséges. Az egész helyzet. Még bele se tudsz nézni a szemembe, - nevettem fel kínomban.
- Nem azért nem nézek a szemedbe, mert szégyenlem azt, amit tettem, vagy haragszok rád azért amit te csináltál. Nincs köze a kettőnek egymáshoz. - mondta, mikor a földszintre értünk. Kilöktem az ajtót, majd kimentem.
- Mondtam már. Nem érdekel. - léptünk az utcára. Végre egy kis levegő.
- Lassíts már! Nem hinném, hogy sietnünk kellene. - fogta meg vállam. Azonnal kezére kaptam fejemet. Úgy tettem, ahogy kérte. - Szerintem érdekel téged. Hiszen a legjobb barátnőd.
- Igen az, de nem fogok tőle bocsánatot kérni a döntéseim miatt. Lehet, hogy elhagyta a számat néhány bántó szó, de nem én kezdtem el tépni a haját és nem én szóltam bele abba amit csinál. - és ahogyan hangosan kimondtam, már teljesen biztos voltam abban, hogy semmi okom nem lenne bocsánatot kérni. Bradley hallgatott. - És nem baj. Én... Nekem nem gond, hogy 0-24 veled van. Ez a szerelem. Ismerem, nem emiatt buktam ki. - mondtam őszintén. Azt hiszem. Hiszen részben igaz volt. Nem haragudtam rá emiatt, de egy kissé zavart. Pontosan nem tudom  miért.
- De csak segíteni akart. Hiszen azok után amit Dean csinált...
- Jess mindent elmond neked? - vágtam szavába ingerülten. Megtorpantam. Mindent...Mindent tud már rólam. Ő is megállt és visszafordult velem szemben.  A lábait bámulta. - Nézz már rám! Így lehetetlen beszélni veled! Mi a fened bajod van? Egyébként meg mondtam, nem érdekel! Többet nem akarok erről a témáról hallani. - magyaráztam idegesen.
- Picsába. - nézett végre rám. Szemei még mindig csillogtak. Egy kicsit megbántam, hogy arra kértem nézzen a szemembe.  Hiszen tudtam, hogy ilyenkor mi történik. Nagyot nyelt, majd szeretett volna újra mondani valamit, de inkább elhallgatott.
- Menjünk. - mondtam halkan és elindultam. Jobb volt, hogy nem vitázunk tovább. Szörnyen nagy volt a feszültség.
- Várj! - állított meg. - Nem csak erről akartam beszélni veled. Hanem arról is... - kerekítette szemeit, de nem értettem mire akar ezzel utalni.
- Miről is? - ráncoltam homlokom, majd táskámban kezdtem kotorászni.
- Nem akarom, hogy Jess megtudja..hogy megtudja mit tettem. Összetörne. - nézett rám könyörgő szemekkel. Fogalmam nem volt, hogy miről beszél. Rendben, voltak pillanatok köztünk, de semmi olyan nem történt amit szavakkal el lehetne mondani Jessnek. Azt hiszem Brad nem is vette észre ezeket a dolgokat.
- Brad mondom, hogy fogalmam nincs miről beszélsz. - vettem számba a cigarettát, majd meggyújtottam. Brad furcsa arckifejezéssel, némán bámult rám.
- Baszki. - túrt idegesen hajába. - Te nem emlékszel. - jelentette ki. Kezdtem kissé megijedni. Mi fenéről dumál?
- Megpróbálnál egy kicsit több infóval ellátni? - néztem rá várakozóan.
- Talán jobb is ha nem tudod. - mondta kissé rémülten.
- Most már elmondod Simpson! - förmedtem rá.
- Aznap este, amikor felléptünk nálatok, te eléggé berúgtál. Gondolom ezért esett ki az este. - kezdett a mesélésbe. Azonnal szemem elé villantak annak az estének a képei.
- Folytasd! - sürgettem.
- Szóval miután izgatottan felrontottál a színpadra, hogy egy Chili számot üvölts a mikrofonba, megjegyzem nagyon hamiskás voltál. - mosolyodott el édesen. Azt hiszem észre se vette. Belemerült az emlékeibe.
- Folytasd! - szívtam cigimbe.
-  Lementünk a színpadról. Még ittunk párat, aztán táncolni kezdtél. Őrület volt. Annyira...Szóval én is táncoltam veled. Teljesen..Mindegy. Én mondtam neked dolgokat. Súgtam a füledbe és te pedig folyton csak húztad az agyam. Játszottál velem. Azt mondtad nagyon kimelegedtél a táncba, ezért kimész cigizni. Nem akartalak egyedül kiengedni. Veled mentem. - mesélte lesütött szemekkel. Felsóhajtottam. - Kint azt mondtad, hogy énekeljek neked valamit, hiszen te is énekeltél nekem. - ahogy tovább mesélte a dolgokat, egyre intenzívebben emlékeztem az estére.
*2014.07.08.*
*Bradley Simpson szemszöge*

- Most te is! - mondta. Erősen átfogtam derekát, mert nem állt valami stabilan. 
- Én is mit, Moyra? - vigyorogtam. Elképesztő volt. Annyira magabiztos és gyönyörű.
- Énekelj nekem! Én is énekeltem neked! Most te is! - súgta a fülembe. Hangja és lehelete miatt a hideg rázott ki. Óvatosan a járda padkájára ült, majd hátranézve rám pillantott. Mellé ültem.
- Császtok! - rontott ki az ajtón James. Megforgattam szemeimet. Moyra egy szót sem szólt.
- Csá. - néztem fel rá.
- Gedva ez a hangulat. - jegyezte meg, majd visszament a buliba. Talán jobban be volt rúgva mint mi. Bár józanon is ugyanilyen modortalan.
- Tudod...Már nincs itt senki. Nincs mitől félned. Tudom, hogy félsz. Látom rajtad. persze a színpadon semmitől sem, de itt...félsz mindentől. - mondta halkan, majd cigarettájába szívott. Igaz, hogy teljesen be volt rúgva, de még így is, minden szavával meglepett. És azzal is, hogy ennyire belém látott. Csak néztem őt. A szemeit. A tengerkék szemeit és a pisze orrát, meg az arcán ülő szeplőket, amiket imádtam rajta.
- Tőled nem. - néztem, most a kezében tartott csikkre.
- De igen. Furcsa vagyok. Őrült. - mondta halkan. Láttam, ahogyan megrezzen, majd szemeibe könnyek futnak, de nem engedte ki őket. Ahhoz túlságosan büszke volt. És erős.
- Sok szarságot, beszélek ha iszom, arról ismernek, hogy túl gyorsan haladok... - kezdtem énekelni. Moyra azonnal felém fordult. Folytattam: 

"Ne is foglalkozz a haverjaimmal, mind őrültek
De csak ők vannak nekem
Tudom, hogy nem ismerlek,
De szeretném átugrani a beszélgetős, flörtölős részt
Ez minden amit mondanék, 
Szóval baby táncolsz velem?
Megint itt vagyunk, hogy még egy ital és totál kész vagyok,
Idiótaságok hagyják el a számat.
Tudod, hogy bunkó vagyok
Nos, a kezeimet máshova szánták,
De a te tekinteted is pimasz volt.
Oh-Oh
Még egy pohár és mennem kéne.
Oh-Oh
De mi van ha ő is azt akarja?
Oh-Oh
Nem is tudom mit mondjak..
Menjek, vagy maradjak?
Nem hagyhatom, hogy elsétáljon.
Sok szarságot, beszélek ha iszom,
 Arról ismernek, hogy túl gyorsan haladok

Ne is foglalkozz a haverjaimmal, mind őrültek
De csak ők vannak nekem
Tudom, hogy nem ismerlek,
De szeretném átugrani a beszélgetős, flörtölős részt

Ez minden amit mondanék, 

Szóval baby táncolsz velem?

Tetszettél nekem,
Olyan rámenős lettél hirtelen.

Életre keltetted a tökéletes tízesemet.

Tudod, hogy kellesz,
A szívem csak a tiéd,
Szóval lépjünk le, mert már állni is alig bírok.

Oh-Oh
Még egy pohár és mennem kéne.
Oh-Oh
De mi van ha ő is azt akarja?
Oh-Oh
Nem bírom már tovább!

Menjek, vagy maradjak?
Nem hagyhatom, hogy kisétáljon azon az ajtón!
Sok szarságot, beszélek ha iszom,
 Arról ismernek, hogy túl gyorsan haladok


Ne is foglalkozz a haverjaimmal, mind őrültek
De csak ők vannak nekem
Tudom, hogy nem ismerlek,
De szeretném átugrani a beszélgetős, flörtölős részt

Ez minden amit mondanék, 

Szóval baby táncolsz velem?
Nagyon rossz fiú voltam,
Mocskos dolgokat súgtam a fülébe.
Mondd, hogy majd meg fog törni!
Mondd, hogy majd meggondolja magát!

Lehet, hogy ezzel mindent elcseszek.
Sok szarságot, beszélek ha iszom,
 Arról ismernek, hogy túl gyorsan haladok"
A Dal


- Igen. - mondta mikor befejeztem. Csak úgy hullottak belőlem a szavak és a rímek. Moyra elnyomta cigijét maga mellett. Egyik kezét az enyémre vezette. Rákaptam tekintetemet. Mélyen a szemeimbe nézett. Akaratlanul is ajkait kezdtem fürkészni. Kezembe vettem az arcát. Meg se rezzent. Végig simítottam hüvelykujjammal az arcán. Lassan kezdett közeledni felém. Olyan távolságra voltak ajkaink egymástól, hogy éppen nem értek össze. Szenvedtem a várakozástól. De nem bírtam tovább. Összetapasztottam ajkainkat. Moyra egyik kezét tarkómra helyezte másikkal hajamba túrt. Alsó ajkamba harapott, majd gyengéden meghúzta. A csókja égetett. Azt akartam, hogy ne érjen véget. 
De nem így volt. Moyra elhúzódott. Szemeit lesütötte, majd egyszerűen felállt és visszament a bárba. Kissé összezavart. Pár percig csendben ültem ott. Nem értettem mi történt. A csikkre néztem, amit a járdán hagyott. Miért csinálj ezt? Miért kell ilyen elérhetetlennek lennie?
Felálltam, majd beléptem az ajtón. Üvöltött a zene. Szemeimmel Moyrát kerestem, de túl nagy volt a tömeg, hogy megtaláljam. Még így is, hogy sokan leléptek már. A pulthoz ültem.
- Kérsz valamit? - lépett felém a pultos lány. Felé fordultam és megráztam a fejemet. Ahogy újra a táncoló tömegbe néztem, azonnal megláttam. Végignéztem rajta. Azon ahogy táncol. És csak néztem. Csak bámultam őt.

2 megjegyzés:

  1. Itt abbahaaagyni! :D Kövit, de gyorsan! Imádom! Végre történik köztük valami. Bár csak a múltban, de az mindegy. ahhh*----*

    VálaszTörlés